Végkielégítés

Az utóbbi idők híradásaiban meglehetősen sokszor esett szó – ilyen-olyan összefüggésben – a végkielégítésről. Ennek okán tekintsük át röviden az intézményre vonatkozó legfontosabb szabályokat.

Lássuk először, hogy kit illet meg végkielégítés.
 

Az Munka Törvénykönyve szerint végkielégítés akkor jár, ha
• a munkavállaló munkaviszonya a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik, illetve
• végkielégítés jár a munkavállalónak a rendkívüli felmondása esetén is.
 

Nem kell végkielégítést fizetni, amennyiben a munkaviszony megszűnésének időpontjában a munkavállaló nyugdíjasnak minősül.

E szabály alkalmazása szempontjából a munkavállaló akkor minősül nyugdíjasnak, ha
• a hatvankettedik (2010. január 1-jétől a rá vonatkozó öregségi nyugdíjkorhatárt) életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság), illetve
• az előzőekben említett korhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban, vagy
• korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy
• előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, vagy
• szolgálati nyugdíjban, vagy
• korengedményes nyugdíjban, vagy
• más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, illetőleg
• rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban
részesül.
 

A munkavállaló akkor részesül nyugellátásban, amikor a nyugellátást kérelmére megállapították.

A munkavállaló köteles tájékoztatni a munkáltatót, ha nyugdíjasnak minősül.

A végkielégítés mértéke a munkáltatónál fennálló jogviszony tartamától függ:
• legalább három év esetén: egyhavi;
• legalább öt év esetén: kéthavi;
• legalább tíz év esetén: háromhavi;
• legalább tizenöt év esetén: négyhavi;
• legalább húsz év esetén: öthavi;
• legalább huszonöt év esetén: hathavi
átlagkereset összege.

A végkielégítésre való jogosultság szempontjából figyelmen kívül kell hagyni
• a szabadságvesztés, a közérdekű munka, valamint
• a harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, kivéve a közeli hozzátartozó, valamint a tíz éven aluli gyermek gondozása, ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság
időtartamát.

A végkielégítésnek mértéke háromhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az öregségi nyugdíjra vagy a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. Nem illeti meg az emelt összegű végkielégítés a munkavállalót, ha az már korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült.
Amennyiben a határozott időre alkalmazott munkavállaló munkaviszonyát a határozott idő lejárta előtt szünteti meg, a munkavállalót egyévi, ha a határozott időből még hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre jutó átlagkeresete illeti meg. A munkavállalót e juttatása, illetve a végkielégítés után a egészségbiztosítási járulék nem terheli. 
 Forrás: Ügyvezető